Bolygkzi boldogsg... (Ismeretlen)
A lny csak ll, nmn, rezzenetlen, szembl knnyek grdlnek. Mitv legyen, kit hatrtalan ktsgek gytrnek, s szava pusztba kilt.
Remeg keze szrja szt a kincset, sttben tapogatzik, s neke messze zeng.
taludtam oly sok vet, tudatom bklyba verve, sokra bredtem. me, itt vagyok most, kiss krlnzek, hogy taln jra a semmibe vesszek, s leperegjen elttem minden megalz, velbe fjn tp rszlet.
Kezembl folyik szt minden, mitl ms gyarapszik, nha hiba bnom, bskomorsgom nem valdi talajon alapszik. Adnom kell, ez az hajom, st rgidktl meglmodott, valra vltott akaratom.
Hajam kibomlik a szlben, simogatnak a fk, s virgok, a termszet gymlcseit magamnak mondom, s rkk kvnom. St le rm az gi, melenget nap, nekem ragyog minden jjel az sszes csillag.
Hullmok vizt rasztom szt a lgben, ez az gtl kapott, fltett kincsem. Nem j itt nekem, gytrdseim vgtelen lncolata ttalan utakra tved. Marasztalj felszmolhatatlan remny, tovbb kell araszolnom letem.
Gondolataim egy csordultig telt kosrban tvelyegnek, elszllni messze. Valahol tudom, hogy ltezik egy kivlasztott np, egy fak csillagon, keresem, kutatom, s rkk vrom, hogy ez az ismeretlen egyszer rm talljon.
Mikor eljn a nap, sszebjnak velem soha meg nem valsult pillanatok. Boldogg tesznek, tvol vagyok Tled, s egy rthetetlen lankn szunnyadok. Mindentt lila kdk, s kirlykk bokrok hs mlyn fekszek, s vilgtok, tudom.
A vzess sokig mlik, de mindig lejjebb, ktsgek kitrldnek, s jak plnek. A vzben taln csak algk, s halak lnek, ikrk termeldnek, szletik j let. A jv biztosan szenny nlkli, ha megtallnm, szrnyalnnak a napjaim.
Az gen annyi pici, fnyes pont lakik, valahol magra tall a llek, ha szomjazik. Nincs tvolsg, mi legyzhetetlen, nem kell hosszan tart utazs, amikor a tenyeremre veszlek, trezheted mindazt, mi bennem szletett. Ellenrtke nincs semminek, mi meg nem fizetetlen, cserbe nyjtom Neked nmagam, s ha elfogadod, tiltakozsod ellenre, akkor a vgtelensgig a rabomm teszlek.
|